........Amig a repulonkre varakoztunk, beszelgetes kozben eszrevettuk, hogy az a bizonyos 1,5 ora keses mar 2, de az izgalmas resz csak azutan kezdodott, hogy felengedtek a rendorok es a legitarsasag alkalmazottai egy ujjabb ellenorzest kovetoen a gepre. Itt kiderult, hogy a hidraulikaval volt egy kis problema, ezert kellett varnunk. Megprobaltunk elindulni, a pilota tesztelte a rendszert, ami meg mindig nem mukodott 100%-osan, szoval vissza kellett allnunk a parkoloba, ahol folytattak a szerelest. Kozben Krisztian megkerdezett minden stewardesst, hogy mi a helyzet, es nekunk is elmondta, hogy ez biztos valami komoly dolog, szoval tutira nem lesz jo az ut, es amugy is inkabb egy teljesen uj gepet kellene hozniuk, amire atiranyithatnanak mindenkit. 
A szerelessel elment megint 2 ora, szoval osszesen 4 ora kesessel sikerult elindulnunk Lisszabonbol.

Szerencsere Krisztiannak nem lett igaza es a repulessel semmi gond nem volt. Filmek mentek a kepernyokon, a kaja is finom volt (bar eleg keves), tudtunk beszelgetni a magyarokkal mikozben setalgattunk, es a leszallas is gond nelkul megvolt.

A bevandorlasi hivatalnal kettonknek nem volt meg a papirja, amit repulon kellett volna kapnunk, ahhoz hogy beengedjenek az orszagba, szoval emiatt elegge izgultunk, hogy mi lesz, de nagyon segitokeszek voltak a bevandorlasinal es igy hamar megoldodott ez is.  Gyorsan tuljutottunk rajta, a csomagomat rogton meglattam amikor odaertunk a futoszalagunkhoz. 

Mar csa azt kellett kitalalnom, hogy hogy fogok kijutni a taborba, vagy ha nincs busz, hol fogok aludni masnapig. 
Felhivtam egy ingyenes camp leaders-es segelyhivot, es itt mondtak, hogy beszelnek a taborral es majd visszahivnak. A telefonom kozben elkezdett csipogni, hogy mindjart lemerul, a tolto a lefoliazott borondomben volt, es amugy is kint alltam egy buszmegalloban a repter elott.  
Visszahivtak es azt mondtak, hogy meg van egy busz amit elerhetek. Ezzel bementem New Yorkba a Port Authority buszallomasra. Ott mondtak, hogy nincs semmilyen busz Connecticutba, csak masnap reggel (mondjuk en ezt tudtam, de ha mar a tabor azt mondta, megert egy probat). Itt talaltam a falban egy konnektort, leteptem a taskamrol a foliat, tolto es atalakito elo, felraktam a telefont a toltore, es ujra telefonalgatni kezdtem. 
Megtudtam, hogy az osszes kozelben levo hostel ,ami szoba johetne, tele van, de a camp leaderses hazban, Stamfordban van egy ures szoba. Ez egy haz a camp leaders dolgozoinak, a magyar irodabol is ide jonnek aludni, ha az allamokban van dolguk. Felultettek a metrora a Grand Central Stationig, onnan pedig vonattal kellett mennem Stamfordig, ami kb egy ora volt. Itt mar elegge faradt voltam, mivel a repulon nem aludtam semmit, New Yorki ido szerint is ejfel volt mar, de szerencsere nem kellett sehol visszafordulnom, mindent elsore megtalaltam, jo iranyba indultam, es Stamfordban mar vart ram az ugyeletes camp leaderses segitom.  

Masnap kocsival elvitt egy kozeli varosig, ahova kijottek elem a taborbol, elotte pedig meghivott egy fankra a Dunkin Donatban.  

Egesz jo volt az utazas, a taborrol pedig a kovetkezo reszben irok, mert most harangoztak a vacsorara.   :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.